Odüsszeisz-fázis

20 March 2009 (personal theater zene)

Úgy egy hónapja hallottam a rádióban, programajánló gyanánt, hogy a Táp Színháznak van valami Odüsszeia-feldolgozása, és Busa Pista játsza a főszereplőt. Namármost Mc Busa mindig jöhet, meg a rap-opera műfaj is izgalmasan hangzott, úgyhogy keddre vettünk Vikivel két jegyet a Trafóba. Az előadás mindenképp élményszámba ment.

Kezdődik az egész ott, hogy a végére sem derült ki, hogy most ez egy olyan darab, aminek az a koncepciója, hogy nincs készen az előadás (és ettől persze teljesen kész van), vagy pedig tényleg nincs még készen. Mindenesetre az előadás kezdete előtt vagy fél órával, a Trafó kávézójában üldögélve, feltűnt hogy a vendégek kb. fele leendő szereplő, egy nő meg járja őket végig egy papírral hogy akkor most ezt húztuk mégis ki meg ehelyett jössz inkább majd itt. JIT rendezés.

Aztán, még mindig az előadás kezdete előtt, megjelent Paizs Miklós a DJ-pultban, de zene helyett a mikrofonba kezdett el beszélni, arról, hogy a tápszínházasok "mérhetetlen tehetségtelensége" miatt elváltak útjaik, ezért aztán aki akar, az menjen be és nézze meg azt a szart, de ő itt kint fel fogja olvasni az általa írt szövegkönyvet. És el is kezdte felolvasni. Tényleg addig, amíg mindenki be nem ment a nézőtérre. Namost ez is olyan hogy Sickratmanről mindkét verziót ugyanolyan könnyen el tudom képzelni, tehát azt is, hogy ez is a műsor része, meg azt is, hogy tényleg összekülönbözött a rendezővel. Az is simán lehett a poén része, amikor az egyre népesebb és egyre hangosabban mocorgó nézőseregre rákiabált hogy "lehet azt játszani, hogy mindenki egyre hangosabb és akkor én is egyre hangosabban olvasok fel", mint valami elcseszett tanárbácsi.

Aztán bementünk a nézőtérre. Elsőre feltűnt, hogy a székek milyen messze vannak a színpadtól, sokkal messzebb, mint amikor legutóbb ittjártam. Mindenesetre leültünk valahova, de még látszólag mindig nem ez előadás kezdődött, hanem kijött Karsai György és elmesélte, hogy milyen régóta szeretett volna egy darabot, ami behozza az embereket Homéroszra. Aztán, mint valami egyetemi bevezető előadáson, jött a "miről is szól a mű" rész. Már éppen ment volna le a színpadról, hogy átadja helyét a tényleges előadásnak, amikor visszaküldték a színészek, hogy azt még mindenképp mondja el, hogy ez valójában állókoncertnek van kitalálva.

Persze ahogy az lenni szokott, a közönség ülve maradt. Úgyhogy feljött a színpadra egy szereplő is, hogy keresetlenebb stílusban ("ne basszatok már ki velünk") felkérje a közönséget a közeledésre. Ennek valamennyi foganatja már volt, a nézősereg kb harmadával együtt mi is lementünk a színpad elé. Ez utólag jó ötletnek minősült, mert hozzásegített egyfajta Sziget-flashhez, mintha valami eldugott kis sátorban néznénk egy délután kettes előadást.

Maga a rap-opera egyébként teljesen élvezhető, a zenék ilyen generikus elektronikus tánczenék, az ének és a rap változó színvonalú (énekben a Kar nagyon jó, sajnos Kirkén kívül a szereplők nem kaptak számottevő dalokat), a szöveg nagyrészt eredeti (de szerencsére nem végig az, baromi unalmas lett volna a zene, ha minden számot hexameterre kell igazítaniuk). Vannak jó gag-ek (Nauszikaát pl. a beatbox-tudásával kápráztatja el az ékesszóló Odüsszeusz, a Küklopszok szigetét pedig maga David Attenborough mutatja be a kivetítőn, amin beszarsz mert Vécsi Tibor (amúgy a darabban maga is küklopsz) hangján szólal meg), még az elcsépeltségre hajlamos clown-poénok is nagyon ülnek (Leszopsz és Farbatosz, a két artista-erőművész akik nagyon meggyőzően adják elő a nagy semmit Alkinoosz udvarában). Összességében erősen textuális volt az élmény, mivel alig volt dalbetét, inkább csak rá-rappelték a szöveget a háttérzenére, és színészi játék helyett is inkább csak álltak a színpado egymás mellett

De a meta-humor sokkal ütősebb: már megy egy ideje az előadás, amikor hirtelen teljesen lehúzzák a zenét, kiürül a színpad, és visszajön a Tanár Úr, hogy megállapítsa hogy "most tartunk tehát a történetben ott, hogy...", és újabb párperces tanóra jön az elkövetkezőkben látható jelenetekről. A hangulathoz nagyban hozzájárult, hogy addig a közönségből sokan leültünk a táncparkettre, ismétcsak Sziget-feeling. Aztán persze pause gomb kinyomva, újra megtelik élettel a színpad és a tánctér is.

Szóval alapvetően egy ilyen "nem értem, de jól szórakozom" élmény volt, egy félkész előadás vagy egy meta-darab, értelmezés kérdése. Odüsszeusz mindenesetre nem jutott haza (vajon lesznek valaha Ithakai jelenetek, csak még nincsenek megírva?), annál hamarabb ért véget az előadás. De mindenki jókedvűen ment ki az ajtón.