Nyomkodom a "Műköggyé" gombot

18 May 2008 (ISC windows unix gadget) (3 comments)

A héten kétszer is volt alkalmam meglepődni, hogy valamilyen szoftver-termék Magától Működik™. Vagy én lettem túlontúl szkeptikus vagy szarkasztikus vagy whatever, vagy kézzelfogható a fejlődés...

Az első kedden történt, amikoris délutánra úgydöntött az irodai gépemen futó Outlook, hogy akkor ő nem kíván több levelet fogadni: mihelyst leszedte POP3-mal az első bejövő levelet, feljött az ismerős "szóljunk-e a Microsoftnak hogy megint híg fossal lett tele a pelus, hátha nem történik akkor se semmi" ablak. És ezt megbízhatóan csinálta, minden indításkor.

Egyszer sikerült olyan gyorsan megnyomni a "Kapcsolat nélküli munka" gombot, hogy nem szedte le a levelet, így legalább el lehetett indítani. Aztán jöttek a Microsoft szoftverekkel eltöltött évtizednyi tapasztalat eredményei: indítsuk újra a gépet, töröljük ki az IMAP fiókokat hátha az a baj, nézzük meg az Exchange webes szarjával hogy hátha a konkrét levéllel van a baj, próbáljuk meg üres mailbox-szal, stb. Semmi.

Viszont a sok próbálgatás alatt kb 100x crashelt le az Outlook, ami már feltűnt a gépnek is, felugrott ugyanis egy ablak kb olyan szöveggel, hogy ő most az Office Segéd és úgy látja baj van, hadd segítsen. Hát segítsél, mondtuk, de nem csak én, a linuxos junkie, hanem senki kolléga nem bízott abban, hogy ebből lesz valami. Aztán elkezdett futni kb fél óráig egy varázsló, és a végén...

... dobpergés ...

megjavította!

De a Linuxos fronton is van fejlődés. Csütörtökön megérkezett a ThinkPad-em (magáról a gépről terveim szerint írok majd részletesebben is), és gondoltam Ubuntut rakok fel rá, az mégiscsak Debian a lelke mélyén, szóval valamennyire biztos hasonlítani fog az eddigi rendszeremhez.

Namost én utóljára tíz éve telepítettem Debiant, és azóta már a harmadik gépen fut ugyanaz a rendszer. Természetesen csomagonként folyamatosan upgrade-eltem, de nulláról felrakva azóta sem volt. Úgyhogy érthető, mennyire meglepődtem, amikor kb negyed óra alatt feltelepült (természetesen enkriptált roottal és swappal együtt) a ThinkPadre az Ubuntu, ráadásul úgy, hogy tényleg minden Magától Működött. A hang, a videokártya (X szerver 3D gyorsítással, dualhead-del), a wifi, MINDEN. Még azt is kb fél perc volt beállítani, hogy dokkoláskor milyen monitor-konfigurációt vegyen automatikusan fel (nem úgy, mint az irodában pl. Zape, akinek minden munkanap úgy kezdődik, hogy a tsudálatos Vistában kézzel beállítja a monitorok helyét és elforgatását).

Jó, persze, nyilván az is bennevan a dologban, hogy nem véletlenül vettem ThinkPad-et, ráadásul Intel videókártyával, hanem pont azért, mert azt írta az Internet, hogy ez egy Linuxos driverekkel jól ellátott notebook. De akkor is. Az élmény mindenképp pozitív volt.