A hallgató, akinek semmi sem kerülte el a figyelmét

17 October 2006 (ELTE ISC personal books)

Előszöris szeretném itt, nyilvánosan megköszönni Encsének hogy ma határozatlan integrálásból segített felkészülni analízis ZH-ra. Bizony, ilyen hely ez az ISC, egyrészt ott segítünk egymásnak, ahol tudunk, másrészt mindenki élvez egy kis extra szellemi kihívást.

És ha már egyetem, egy újabb beszélgetést idéznék: valaki (legyen a neve "vak") EAF beadandót magyarázott egy másik hallgatónak (a "világtalan")... A szóbanforgó C++ kód-részlet valahogy így nézett ki:

class Polinom {
    // ...
    friend std::ostream& operator<< (std::ostream  &ostr,
                                     const Polinom &polinom);
};

A nagy kérdés pedig az volt, hogy itt mit is jelent a sor második szava. A megoldás, ami született rá, körülbelül így hangzott:

Azért van ott, hogy std::ostream&, mert az jelenti azt, hogy az az a csomag, amiben ez a kiíró kacsacsőr van, tudod, amivel kiírunk dolgokat.

...

És mi ez a hülye cím a bejegyzésnek? Nos, gondoltam írok pár szót Lawrence Block A betörő, aki parókát viselt című könyvéről.

Annak idején a Da Vinci kódot azért vettem a kezembe, mert a csapból is ez folyt, és feltélteleztem, hogy valami jó lesz. Kb. a huszadik oldalnál döntöttem el, hogy ez bizony semmivel sem lesz több, mint az átlagos tucat-ponyva. Aztán mire a végére értem, már kifejezetten felbasztam rajta az agyamat. Volt viszont egy pozitív hozadéka is: nem vette el a kedvemet attól, hogy továbbra is rendszeresen belemerítsek a hype-ba, viszont mindent távolságtartóan közelítek meg.

És ezért nem vagyok most sem ideges. Az egyébként egyetlen nap alatt, az egyetemi előadások szünetében elolvasható Block-könyvről (a Bernie Rhoddenbarr-sorozat nyitókötetéről) újságokban és a neten is jó visszajelzéseket olvastam, általában úgy írták le, mintha egy modern Chandler lenne, durvaság és erőszak helyett szellemességgel és frissességgel. Ehelyett unalmat és egy nagy klisé-halmot kapunk, ráadásul az igénytelen fordítás miatt még csak az sem derült ki számomra, hogy vajon az eredeti is ilyen lapos-e stilárisan (mint ahogy hasonlóan Noon Vurtjáról sem tudtam eldöntei, hogy eredetiben is belefullad-e a kényszeres "hú de menő és újszerű vagyok" stílusba). És még mint ponyva-krimi sem nyújt, ugyanis nem sikerül érdekesnek lennie.


« Képernyőregények 
All entries
 Activity log »