Titanic 2009 itiner

Ezeket tervezzük idén megnézni a Titanic filmfesztiválon:

Indi János és az ajkai kristályszuvenírek

Félsz, mi? Hogy megint elbaszták, csináltak egy felturbózott, a mai közönség igényeinek állítólag jobban megfelelő utólagos folytatást, hülyén mozgó CGI katonákkal, kezükben puska helyett adóvevő, Jar-Jar szerepében Indy fia, szegény Harrison Ford meg comic relief-fé válik saját maga mellett.

Hát nem pont. Sőt. Pont nem.

Kb tíz perce tartott a film, amikor már mondtam apámnak, hogy igen, ez egy igazi Indiana Jones-film lesz. A filmben egyszer sem hangzik el, hogy "öreg vagyok én már ehhez". És miért is hangozna, hiszen bár némely fotón úgy tűnhet, mintha Ford kiöregedett volna a szerepből, a filmben ennek nyoma sincs.

Aztán ott van a fiatal segítőtárs, Mutt. Mennyire idegesítő és túlhangsúlyozott szereplő lehetett volna. De nem lett az, kifejezetten szimpatikus karakter, és még véletlenül sem von el figyelmet a jó régészprofesszorról.

A sztori teljesen by-the-numbers Indy: elindulnak egy legendás történetű kincs nyomában, aztán feltűnnek a gonoszok (itt most a szovjetek; nyilván a nácikat már nem lehetett behozni Ford kora miatt), és pont a kincs megtalálásakor felülkerekednek, de nem tudnak bánni az erejével, és ezért látványosat buknak, amíg Indy a háttérből ezt végignézi. Egyébként a régi, atlantiszon játszódó kalandjátékhoz semmi köze, az valamikor még a háború előestéjén, a harmadik film után fér be az időrendbe.

Szerencsére tehát a sztori-formulához sem nyúltak, úgyhogy ebből a szempontból is megmaradt a feeling. Kicsit a végén a földönkívülis (bocsánat, dimenziónkívülis) - Csillagkapus szálat talán hagyhatták volna kevésbé túlspilázva, de annyira azért nem vitték el a történetet, hogy már ne férjen bele a megszokott keretekbe.

Szóval megnyugodhatsz.

Titanic: Szamócás süti

Az utolsó idén megnézett Titanicos film múlt vasárnap, a Szamócás süti című japán dráma volt. (Valamiért benéztem, hogy vígjáték lesz, és így próbáltam társat szerezni a filmhez, végül Milán is ebben a hiszemben jött el, de aztán egyikünk sem bánta meg.)

A film alapvetően arról szól, hogy a mai japán nők élete mennyire élhetetlen, és nem több, mint megaláztatások sorozat. Ezt négy, többé-kevésbé párhuzamos, egymásba fonódó történettel mutatja be, a négy nő a kurva, az örök kislány, a művész, és végül az átlagos nagyvállalati alkalmazott. A karakterek jól vannak kitalálva, és a színészek is hozzák a figurákat, sajnos a történet viszont kicsit unalmasra sikerült.

Bár az ítélethez az is hozzátartozik, hogy tegnap este, amikor Edinának meséltünk a filmről, végül Milán is meg én is arra jutottunk, hogy így egy hét távlatából már inkább jónak mondanánk a filmet, akár meg is néznénk újra.

Titanic: Fél Nelson

Dan egy belvárosi általános iskolában történelemtanár, rendszerkritikus független értelmiségi, aki megpróbálja a kiskamasz tanítványait kritikus gondolkodásra és az emberi jogok tiszteletére tanítani. Ebben két körülmény akadályozza: egyrészt a tizenhárom év körüli diákoknak állandó csábítás az iskola helyett a bűnözést választani, a környék drogdílerei ugyanis szívesen alkalmazzák a még nem, vagy alig büntethető munkaerőt.

A másik nehézség Dan elhatalmasodó kábítószer-függősége.

"Az értelmiség előtt két út áll: az egyik a kokain; a másik járhatatlan" -- ezt járja körül a Fél Nelson, a történetet pedig az indítja el, amikor Dee, a tanítvány rátalál a tesiterem öltözőjében a cracktől rosszullett tantóbácsira. Így aztán különös barátság szövődik köztük, de szerencsére a film nem megy át nyálas egymást-megmentésbe.

A szerintem idegenül közbeékelődő, tablószerű, a polgárjogi mozgalom történelmének jelentős állomásait bemutató jelenetek ellenére a film tempója feszes marad, a főszereplő Ryan Gosling kitűnően játszik, még egy-két mulatságos jelenet is belefért, összességében mindenképp javasolni tudom a filmet.

Titanic: Lesipuskás

Az idei Titanic-on elsőnek a Lesipuskás című filmet néztük meg (illetve inkább csak én, mert Anita kb végigaludta).

A filmről csak annyit, hogy olyan, mintha a Fargo egy olyan faluban játszódna, ahol minimum LSD-zik az ivóvizet. És ebből persze két film jöhetne ki, egy nagyon jó, meg egy nagyon szar. Ez nem a nagyon jó volt.