Kamera által, homályosan

11 December 2006 (movies books) (5 comments)

A fenti Dick regény a kedvencem azok közül a művei közül, amiket eddig volt alkalmam elolvasni, Richard Linklatertől pedig pár éve, a Titanic filmfesztiválon láttam a Waking Life-ot, és technikailag nagyon érdekesnek találtam, csak pocsékul volt megírva és szörnyen felületes volt a sztori (már ha lehet mondani hogy volt sztorija). Szóval amikor először hallottam, hogy ugyanilyen rotoszkópos módszerrel akarja Linklater megfilmesíteni az A Scanner Darkly-t, érthető, hogy nagyon reménykedni kezdtem.

A film egyértelműen az eddigi leghűségesebb Dick-adaptáció, végre nem az történt hogy kirántották a könyvből az alapötletet és kreáltak köré egy teljesen új történetet. Ha olvastad az eredetit, akkor bizonyára értékelni fogod, hogy még a beszívva-dumálós hangulat- és karakterépítő jeleneteket is igen szűkösen nyírbálták meg, pl. az egyik kedvencem, a tizennyolcsebességes bicikli is bekerült a filmbe. Nyilván az is rengeteget számít, hogy nagyon jó és hiteles főszereplőket találtak -- nevettünk is azon, hogy vajon mennyire lehetett nehéz pl. Woody Harrelsonnak sztónert játsznia.

Persze azért történtek változtatások, ha jól emlékszem akkor a könyvben két külön karakter volt a hajtetves és az öngyilkos, itt összeépítették őket, Donna sem csak külsejében nem 18, és bekerült egy új csavar is, ami viszont így utólag tökéletesen beleillik mind a regény logikájába, mind hangulatába.

Aztán van egy pár jelenet, aminek teljesen más lett a hangulata, mint ahogy én annak idején, olvasás közben megéltem: a félresikerült, bűnlajstromba torkolló öngyilkossági kísérlet szerintem a regény legodabaszóbb jelenete, ehhez képest a filmben kifejezetten szatirikus élt kapott. Mondjuk azóta ráleltem erre a hangfelvételre, ahol Dick maga olvassa fel ezt a részletet az akkor még meg nem jelent könyvéből, és ebben egyértelműen ő is a fekete humorú interpretációt érzi magáénak. Nekem akkoris egy parás trip marad ez a fejezet.

A legvégén pedig, amikor Bruce a rehab intézetben van, túl keveset foglalkoztak a leépülésével és az emberi ronccsá válásával -- pedig az adja az akaratlan önfeláldozásának a súlyát. Persze értem én, hogy mára közhelyszerű lett a nyitott szájából nyált csorgató dilis figurája, de ez így kicsit súlytalanná tette a befejezést.

Sajnos Magyarországon mozikban nem fogják vetíteni a filmet, viszont ennek köszönhetően hetekkel hamarabb megjelent a DVD magyar változata, mint akár a baráti Egyesült Államokban. A magyar szinkron (ami állítólag a könyv magyar fordítása alapján készült -- nem tudom, én a magyart nem olvastam) nagyon jó, egyedül talán Arctor magyar hangja tűnik túl összeszedettnek a tépős bagázs között.

Egy random utóirat: nézzük meg ezt a címlap-artworkot, ami a Palmer Eldritch lengyel kiadásához készült, szerintem zseniális, és mellesleg abban a regényben nekem is ez a babaházas mellékszál volt a kedvenc részem.