Adventi Menger-szivacs

Az egész azzal kezdődött, hogy évekkel ezelőtt, amikor még nem is dolgoztam az ISC-nél, megkapták a kollégák a névjegykártyáikat, amikre persze semmi szükségük nem volt (egyébként azóta sincs). Mivel ez egy ilyen kreatív bagázs, csináltak belőle egy Menger-szivacsot, illetve annak egy elsőszintű közelítését. Ez ugyebár húsz darab, névjegykártyákból hajtogatott kockából áll.

Aztán pár hete, amikor megyek be, kiderült, hogy Maya és Encsé elkezdte a régi szivacs köré építeni a másodrendű közelítést, vagyis még tizenkilenc ugyanakkora, lyukas kockát. Ez már emberes feladat volt, a fél Netvisor hordta a felesleges névjegykártyákat, végül Zapéval és velem kiegészülve négyen fejeztük be, összesen három nap alatt (persze a három nap közben dolgoztunk is, ez nem a tiszta játékidő). A végeredmény elég impozáns lett:

Ezt az ötletet gondoltuk tovább Vikivel, és kitaláltuk, hogy készítünk egy hasonló adventi naptárat, persze ünnepi színes papírból:

Mivel 20 kis kocka van a nagyban, ezért még négyre szükségünk volt, hogy végül mind a 24 napra el tudjunk rejteni benne csokikat. Ezeket körben a tetejére raktuk, mert így oldalra lelógnak, és tök jól néznek ki.

A legnehezebb része a feladatnak az volt, hogy ne felejtsünk el minden dobozba berakni két kis csokit ahogy építjük, mert utólag nehéz lett volna pótolni. Nagyrészt belga csokit raktunk bele, kagylókat meg keserűcsokit meg narancsosat meg minden finomságot, közémixelve egy kis Rafaellót meg Rochét, hogy minden napra jusson valami meglepetés.

És most megyünk, és kibontjuk az első dobozt!

Update: Kikockáztam Encsét a fenti fotóból

Grand Slam

A mai analízis 8 vizsgával meglett a royal flush: mind a nyolc kollokvium, és (még anno, két éve) a szigorlat is jeles lett.

Gondolom, a kommentek között mindjárt feltűnik még száz ember, aki a progmaton ugyanezt megcsinálta, de szarok rá, én ma ennek örülök. Egyébként is egy állati izgalmas ride volt ez a négy év a matematika egy szeletének felépítményén át. Megérte! És sok más tantárggyal és előadóval ellentétben, az előadások 90+ százaléka izgalmas és érdekes volt nemcsak utólag, hanem akkor és ott ülve is.

Odüsszeisz-fázis

Úgy egy hónapja hallottam a rádióban, programajánló gyanánt, hogy a Táp Színháznak van valami Odüsszeia-feldolgozása, és Busa Pista játsza a főszereplőt. Namármost Mc Busa mindig jöhet, meg a rap-opera műfaj is izgalmasan hangzott, úgyhogy keddre vettünk Vikivel két jegyet a Trafóba. Az előadás mindenképp élményszámba ment.

Kezdődik az egész ott, hogy a végére sem derült ki, hogy most ez egy olyan darab, aminek az a koncepciója, hogy nincs készen az előadás (és ettől persze teljesen kész van), vagy pedig tényleg nincs még készen. Mindenesetre az előadás kezdete előtt vagy fél órával, a Trafó kávézójában üldögélve, feltűnt hogy a vendégek kb. fele leendő szereplő, egy nő meg járja őket végig egy papírral hogy akkor most ezt húztuk mégis ki meg ehelyett jössz inkább majd itt. JIT rendezés.

λ: A tiltott kalkulus

Az alábbi fényképet egy ELTE-s jegyzetbolt kifüggesztett árlistájáról készítettem:

Viki in a nutshell

Vikiről röviden #1: a meta-táska. Vikinek van egy kicsi rózsaszín és egy nagyobb, kék táskája. Ma vettem észre, hogy a kékben főleg a rózsaszínt hordja. Mint elmondta, azért, mert bizonyos ruhákhoz nem megy a rózsaszín, átpakolni mindent meg milyen macera lenne.

Vikiről röviden #2. Múltkor látta rajtam a Menő Manós pólómat, és tökre tetszett neki. Most meg a TV-ben pont az ment, és erre úgy hívta fel a figyelmemet, hogy "a pólód van a TV-ben".