Neked aztán lehet

Ezt Viki mesélte, de szerintem érdemes ide is.

Az az alaphelyzet, hogy a suli mellett az ELTÉn dolgozik operátorként. Keveset operál, annál többet kell segítenie random ELTÉs oktatóknak akiknek "nem megy a levelezés". Szóval endless fun. Most viszont becsúszott egy jó sztori.

Bölcsészmérnök felhívja telefonon az operátori szolgálatot valami fájással, mondják neki hogy azonosítás végett küldjön egy levelet a benti címéről (ugyanis az SMTP autentikált). Persze, hogy leírja a levélben a jelszavát is. Válaszolnak neki hogy jó, akkor most mielőtt bármi egyéb történik, letiltották a jelszavát mert kiadta, itt meg itt tud ETR-en keresztül újat választani (remélhetőleg az ETR-es hozzáférését még nem adta ki senkinek).

Mivel ez már bőven túl bonyolult volt neki (amúgy én azt is el tudom képzelni, hogy azt hitte, szivatásból tiltották le), bement személyesen az irodába. Ott Viki elmondta neki az alábbi 3 (három) információt:

• Ne legyen a jelszóban ékezetes betű
• Nem praktikus, ha van benne y vagy z betű
• Soha senkinek, az operátori szolgálatnak se adja ki a jelszavát. Sosenem.

Különösebben hosszú gondolkodási idő nélkül vágta erre rá az alábbi, azóta nálunk szállóigévé vált mondatot:

Akkor lehet a jelszavam az, hogy "prüntyőke"?

Adventi Menger-szivacs

Az egész azzal kezdődött, hogy évekkel ezelőtt, amikor még nem is dolgoztam az ISC-nél, megkapták a kollégák a névjegykártyáikat, amikre persze semmi szükségük nem volt (egyébként azóta sincs). Mivel ez egy ilyen kreatív bagázs, csináltak belőle egy Menger-szivacsot, illetve annak egy elsőszintű közelítését. Ez ugyebár húsz darab, névjegykártyákból hajtogatott kockából áll.

Aztán pár hete, amikor megyek be, kiderült, hogy Maya és Encsé elkezdte a régi szivacs köré építeni a másodrendű közelítést, vagyis még tizenkilenc ugyanakkora, lyukas kockát. Ez már emberes feladat volt, a fél Netvisor hordta a felesleges névjegykártyákat, végül Zapéval és velem kiegészülve négyen fejeztük be, összesen három nap alatt (persze a három nap közben dolgoztunk is, ez nem a tiszta játékidő). A végeredmény elég impozáns lett:

Ezt az ötletet gondoltuk tovább Vikivel, és kitaláltuk, hogy készítünk egy hasonló adventi naptárat, persze ünnepi színes papírból:

Mivel 20 kis kocka van a nagyban, ezért még négyre szükségünk volt, hogy végül mind a 24 napra el tudjunk rejteni benne csokikat. Ezeket körben a tetejére raktuk, mert így oldalra lelógnak, és tök jól néznek ki.

A legnehezebb része a feladatnak az volt, hogy ne felejtsünk el minden dobozba berakni két kis csokit ahogy építjük, mert utólag nehéz lett volna pótolni. Nagyrészt belga csokit raktunk bele, kagylókat meg keserűcsokit meg narancsosat meg minden finomságot, közémixelve egy kis Rafaellót meg Rochét, hogy minden napra jusson valami meglepetés.

És most megyünk, és kibontjuk az első dobozt!

Update: Kikockáztam Encsét a fenti fotóból

Grand Slam

A mai analízis 8 vizsgával meglett a royal flush: mind a nyolc kollokvium, és (még anno, két éve) a szigorlat is jeles lett.

Gondolom, a kommentek között mindjárt feltűnik még száz ember, aki a progmaton ugyanezt megcsinálta, de szarok rá, én ma ennek örülök. Egyébként is egy állati izgalmas ride volt ez a négy év a matematika egy szeletének felépítményén át. Megérte! És sok más tantárggyal és előadóval ellentétben, az előadások 90+ százaléka izgalmas és érdekes volt nemcsak utólag, hanem akkor és ott ülve is.

Odüsszeisz-fázis

Úgy egy hónapja hallottam a rádióban, programajánló gyanánt, hogy a Táp Színháznak van valami Odüsszeia-feldolgozása, és Busa Pista játsza a főszereplőt. Namármost Mc Busa mindig jöhet, meg a rap-opera műfaj is izgalmasan hangzott, úgyhogy keddre vettünk Vikivel két jegyet a Trafóba. Az előadás mindenképp élményszámba ment.

Kezdődik az egész ott, hogy a végére sem derült ki, hogy most ez egy olyan darab, aminek az a koncepciója, hogy nincs készen az előadás (és ettől persze teljesen kész van), vagy pedig tényleg nincs még készen. Mindenesetre az előadás kezdete előtt vagy fél órával, a Trafó kávézójában üldögélve, feltűnt hogy a vendégek kb. fele leendő szereplő, egy nő meg járja őket végig egy papírral hogy akkor most ezt húztuk mégis ki meg ehelyett jössz inkább majd itt. JIT rendezés.

λ: A tiltott kalkulus

Az alábbi fényképet egy ELTE-s jegyzetbolt kifüggesztett árlistájáról készítettem: