Adventi Menger-szivacs

Az egész azzal kezdődött, hogy évekkel ezelőtt, amikor még nem is dolgoztam az ISC-nél, megkapták a kollégák a névjegykártyáikat, amikre persze semmi szükségük nem volt (egyébként azóta sincs). Mivel ez egy ilyen kreatív bagázs, csináltak belőle egy Menger-szivacsot, illetve annak egy elsőszintű közelítését. Ez ugyebár húsz darab, névjegykártyákból hajtogatott kockából áll.

Aztán pár hete, amikor megyek be, kiderült, hogy Maya és Encsé elkezdte a régi szivacs köré építeni a másodrendű közelítést, vagyis még tizenkilenc ugyanakkora, lyukas kockát. Ez már emberes feladat volt, a fél Netvisor hordta a felesleges névjegykártyákat, végül Zapéval és velem kiegészülve négyen fejeztük be, összesen három nap alatt (persze a három nap közben dolgoztunk is, ez nem a tiszta játékidő). A végeredmény elég impozáns lett:

Ezt az ötletet gondoltuk tovább Vikivel, és kitaláltuk, hogy készítünk egy hasonló adventi naptárat, persze ünnepi színes papírból:

Mivel 20 kis kocka van a nagyban, ezért még négyre szükségünk volt, hogy végül mind a 24 napra el tudjunk rejteni benne csokikat. Ezeket körben a tetejére raktuk, mert így oldalra lelógnak, és tök jól néznek ki.

A legnehezebb része a feladatnak az volt, hogy ne felejtsünk el minden dobozba berakni két kis csokit ahogy építjük, mert utólag nehéz lett volna pótolni. Nagyrészt belga csokit raktunk bele, kagylókat meg keserűcsokit meg narancsosat meg minden finomságot, közémixelve egy kis Rafaellót meg Rochét, hogy minden napra jusson valami meglepetés.

És most megyünk, és kibontjuk az első dobozt!

Update: Kikockáztam Encsét a fenti fotóból

Geekparty és egy breaking news

Múlt héten, csütörtökre raktuk a lakásavató geekbulit az ISC-s kollegákkal. A terv az volt, hogy spagettit és Guitar Herot tolunk az arcunkba, mindkettőt nagyobb mennyiségben. Végül mindkettő sikerült is.

Elsőre mondjuk gigászi feladatnak tűnt egyedül főzni hat emberre, már csak azért is, mert teljesen ismeretlenek voltak számomra az arányok. Ennek megfelelően sikerült is egy egész kiló pasta-t kifőzni, aminek a fele sem fogyott persze el, ráadásul a visionary leader-ünk hatására a lé, amiben a tészta főtt, viszonylag egyenletesen beterítette a főzőlapot. Viszont mentségére legyen mondva, hogy beszerzőmissziót szervezett az Ikeába, ahonnan feltehetőleg Büdåppest márkájú sajtreszelőt zsákmányolva érkeztek (kiváncsi vagyok, hogy vezethetett Zape, ha azóta se Maya, se Encsé nem nagyon akar beülni mellé).

Nyomkodom a "Műköggyé" gombot

A héten kétszer is volt alkalmam meglepődni, hogy valamilyen szoftver-termék Magától Működik™. Vagy én lettem túlontúl szkeptikus vagy szarkasztikus vagy whatever, vagy kézzelfogható a fejlődés...

Az első kedden történt, amikoris délutánra úgydöntött az irodai gépemen futó Outlook, hogy akkor ő nem kíván több levelet fogadni: mihelyst leszedte POP3-mal az első bejövő levelet, feljött az ismerős "szóljunk-e a Microsoftnak hogy megint híg fossal lett tele a pelus, hátha nem történik akkor se semmi" ablak. És ezt megbízhatóan csinálta, minden indításkor.

Egyszer sikerült olyan gyorsan megnyomni a "Kapcsolat nélküli munka" gombot, hogy nem szedte le a levelet, így legalább el lehetett indítani. Aztán jöttek a Microsoft szoftverekkel eltöltött évtizednyi tapasztalat eredményei: indítsuk újra a gépet, töröljük ki az IMAP fiókokat hátha az a baj, nézzük meg az Exchange webes szarjával hogy hátha a konkrét levéllel van a baj, próbáljuk meg üres mailbox-szal, stb. Semmi.

Viszont a sok próbálgatás alatt kb 100x crashelt le az Outlook, ami már feltűnt a gépnek is, felugrott ugyanis egy ablak kb olyan szöveggel, hogy ő most az Office Segéd és úgy látja baj van, hadd segítsen. Hát segítsél, mondtuk, de nem csak én, a linuxos junkie, hanem senki kolléga nem bízott abban, hogy ebből lesz valami. Aztán elkezdett futni kb fél óráig egy varázsló, és a végén...

Structure and Interpretation of Computer Programs

Az egyik dolog, amit nagyon szeretek a progmaton a Simon-féle analízis kurzusban, az az, ahogyan gyakorlatilag a semmiből, vagyis a ZF-ből és a valós számok axiómáiból építkezünk, és ha néha ki is hagyunk egy-egy bizonyítást, akkor arra külön fel van hívva a figyelmünk. Ennek az a csodálatos eredménye, hogy még így a hatodik félév közepén is bármilyen bonyolult tétel bizonyítása esetén elvileg rekonstruálható a teljes út az axiómáktól.

A SICP, mint alant kifejtem, ugyanilyen előadássorozat illetve könyv, a programozásról. Én egy-két évvel ezelőtt először az előadással találkoztam, ma már nem tudom, miért hagytam abba akkoriban a 6. előadás környékén. Most viszont elémkerült a könyv is, nekiugrottam, és kiderült, hogy a lényeg pont a második felében van.

An important milestone

Ma vittem először olvasnivalót magammal az irodai WC-be.

JFTR: egy ilyen random számítógépalkatrész-katalógus volt.