Wii buli Warioval és Raymannel

Tegnap délután Edina meg Milánék voltak itt vendégségben, hogy Wii-zzünk. Illetve eredetileg Edina a Mad Maestrora volt kiváncsi már régóta, de aztán a PS2 elő sem került, inkább a Wii pörgött. Hát mit mondjak, teljesen olyanok voltunk, mintha valami gagyi TV-reklámból léptünk volna ki: fiatalok nagyokat röhögve kulturáltan szórakoznak különböző party-játékokkal.

Előzményként Anitával nagyon rákészültünk: tiramisut készítettünk, meg banános-csokis melegszendvicseket. A tiramisu kapcsán rengeteg jó ötletem volt, a gyémántfejű habverőgéptől kezdve ki tudja meddig, de annyi eszem már nem volt, hogy ne gyárilag cukorral bevont babapiskótát vegyek alapanyagnak...

Este ismerkedés gyanánt a Wii Sports-szal kezdtünk, alant látható például, amint Anna és Edina megpróbál teniszezni. A bowlingot hamar feladtuk mert Anna egyszerűen nem találta az elgurításhoz szükséges mozdulatsort. A golf meg uncsi volt, és szar is, hogy legfeljebb négyen játszható, amikor úgyis egyetlen kontrollert adogatunk egymásnak.

Hanem ami számomra kellemes csalódás volt, az a Rayman: Raving Rabbids nagy sikere. Egyedül játszva a játékot, nagyon unalmas, fárasztó, és bosszantó volt: nem éreztem akkora fun-nak, mint a WarioWare-t, a Nintendo konkurenciáját a minijáték-piacon. Viszont így társaságban bedobva, órákon keresztül csak az ment, hogy megpróbáltuk az amúgy nagyon nehézre szabott szintidőket és pontszámokat megszerezni a továbbjutáshoz. Itt van például Milán, amint megpróbálja a Szupernyuszit kellő sebességgel kilőni az egyik erőnléti játékban:

Ráadásul így mindenki hozzátehetett valamit a továbbjutáshoz, hiszen például Anita tehenet fejni tudott jobban, Edina meg nyuszit dobni. Szóval huszas fiataloknak mindenképp ajánlom egy light-os házibulin elővenni a Wii-t és a WarioWare-t vagy a Rayman-t, az amúgy nem gamer közönséget is azonnal leveszi a lábáról.