Random sirám

A héten kicsit saját paródiájává vált a munkamenet a cégnél: egy vállalhatatlan határidő miatt, mint valami elbaszott Dilbert-képregényben, hétfőn ilyen post-itokkal teleaggatott táblán terveztük meg, hogy ki mit mikorra fejez be, hogy minden jó legyen. Kedd délre már fél napot csúsztunk.

Az a durva, hogy a emiatt ma Zolitól sem tudtam személyesen elköszönni, mielőtt végleg cseszlovákká válna. Viszont legalább végre péntek van, úgyhogy jöhet a pihenés...

... kivéve hogy holnap és holnapután családlátogatás Hernádkakon, Anita szüleinél. Végülis, tök egyedi feeling pénteken a vasárnapot várni...

Pedig egy csomó mindent tervezek hogy majd megírok ide, például tapasztalatokat a Wiiről, meg folytatni a Playstation nosztalgiázást, elmesélni hogyan néztük meg egy hirtelen ötlettől vezérelve Vácot, vagy éppen felrakni a fotót arról a kajáról, amit Anitával közösen főztünk.